Szóval most itt vagyok Balin.
De nem csak úgy tengek-lengek, hanem itt élek és alkotok (ez szokott olyan épületek emléktábláin állni, ahol korábban írók, költôk éltek… és persze alkottak).
De viccet félre téve, dolgozok. Egy helyi cégnél. 7 hónappal ezelôtt, hirtelen az a szuper lehetôség ért, hogy eldönthettem, merre tovább… milyen ország, milyen kontinens, milyen éghajlat, milyen munkakör…
Hála az égnek, én olyan vagyok, hogy mikor picit félresiklik az életem, vagy csak minden kusza, akkor nem roskadok teljesen magamba, annyi lélekjelenlétem mindenképpen marad, hogy elköltözzek „a világ másik felére” picit összeszedni magam. Igazábol piszok szerencsés vagyok! Vagyunk! Mindenki… Az egész világ nyitva áll elôttünk! Anelkül, hogy milliomosok lennénk, körbeutazhatjuk a Földet, megismerhetünk, megtapasztalhatunk más kultúrákat, miközben átgondoljuk az életünket, vagy csak kiszakadhatunk egy picit a megszokott környezetünkbôl, hogy más perspektívából lássuk a dolgokat…
Annyi, hogy dolgozni kell mindenhol, hogy ne haljunk éhen, meg legyen tetô a fejünk felett… (Két barátom is van, akik éppen ugyanezt csinálják, az egyik 2 hónapja mondott fel a munkahelyén, Bécsben és azóta Kenyában éldegél, a másikkal 2017-ben együtt mondtunk fel a hajón, és ô azóta is egy lakóautóval járja a világot, most éppen Californiaban van, egy étteremben dolgozik es szabadidejében szörfözik…)
UGYANITT: remote munkát keresek, hogy úgy folytathassam tovább ezt az életmódot, hogy ne kelljen ilyen gyakran munkahelyet váltanom! Utálok mindíg felmondani! Ha valaki megdobna egy ilyen lehetôséggel… Kiváló munkaerô vagyok!
Sokan gyökértelen létnek nevezik ezt a fajta életet, egyszer itt, egyszer ott, egyszer amott… Én nem így látom. Addig, amíg van hova hazamenned, ott vannak a gyökereid. Legyen az a saját lakásod, szülôi ház a régi gyerekszobáddal, vagy nálam pl ez a családi nyaraló lett, szívem csücskén, Leányfalun.
Leányfalun voltam akkor is, mikor elküldtem a jelentkezésem erre a melóra. Nem voltam biztos benne, hogy mit akarok és hol akarom, de Balira húzott a szívem, mióta elôször betettem ide a lábam 2013 március 2-án, úgyhogy jó ötletnek tûnt itt nézelôdni elsô körben. Fôleg egy hideg Osztrák síelôs-melós szezon után!
Utálom a hideget. Félreértés ne essék, ezt az irdatlan meleget sem szeretem, de még mindíg ez, mint a hideg!
Apropó, vérhígítót kellett szúrnom/szednem most pár hónapig, így megtapasztaltam milyen az amikor az embernek normalisan van keringése, csörgedezik a vér az ereiben… és azt kell mondjam, hogy Balin nagyon meleg van! Aki otthon se bírja a nyári forróságot, az ne jöjjön ide, mert nem fog neki jól esni! (Csak viccelek, ez Bali… mindenhogy jól esik!) Alig vártam, hogy befejezhessem a gyógyszeres kezelést és visszatérjek vámpír üzemmódba. Mostmár jól vagyok!
Visszakanyarodva eredeti mondanivalómhoz… Egy búvárközpontban dolgozom, búvár túrákat szervezek (a névjegykártyám szerint: búvár utazási tanácsadó vagyok… ezt kapjátok ki!). A munkáltatóm intézte a dolgozói vízumomat, és azért választott engem (a 2,5 órás személyes interjú után), idézem: “mert olyan normálisnak tûnök”.
Mondom én, hogy kiváló munkaerô vagyok! Annak is tûnök!
Vélemény, hozzászólás?