– azaz lesz mit mesélni az unokáknak:
“… és akkor a nagyszüleidet majdnem agyonütötte egy kókuszdió!”
Pár hónapja egy árnyékos padon üldögéltünk, éppen red rice teát iszogattunk az egyik kedvenc helyemen, Jatiluwih rizsföldön, mikor egy hangos puffanással egybekötve megremegett a föld alattunk…
Pedig csak az történt, hogy tőlünk pár méterre leesett egy durian a földre egy jó magas durian fáról. Ez az egzotikus gyümölcs kb. akkora, mint egy nagyobb sárgadinnye és úgy néz ki, mint egy buzogány. Akkor, bár nem teljesen őszintén, de viccelődtünk, hogy még jó, hogy nem a fejünkre esett, hiszen ez nem csak agyonüt, de a tüskéi miatt elég csúnya végünk lett volna.
Viszont múltkor egyáltalán nem nevettünk, mikor motorozás közben majdnem ránk esett egy hatalmas kókuszdió egy fáról.
A kókuszpalmák nagyon magasra meg tudnak nőni, és ha azok nem olyan helyen vannak, akkor senki nem szedi le róluk a kókuszt, maguktól esnek le előbb-utóbb.
Ezt mindenki tudja, hogy így van. Azt is, hogy egész sok embert ölnek meg lehulló kókuszdiók/durianok világszerte, de mégsem gondol bele senki komolyan, amíg meg nem történik vele. Vagy belegondol, de mit tud csinálni? Nem megy ki az utcára?
Szóval éppen nem én vezettem, de mindketten halálra rémültünk, mikor menet közben valami bazi nagy lezuhant kb. 1 centivel mellettünk a betonra és azzal a lendülettel úgye szét is tört és beterített minket a kifroccsenő kókuszlé.
Satufék. Úristen! Mi a ménköves-kókuszdiós-fene volt ez volt ez ???
Hátranéztünk, oda meg lezuhant egy elszáradt pálmalevél, ami keresztbe le is zárta az utat mögöttünk. A két motoros, akik utánunk jöttek, lehúzták a pálmalevelet az útról, aztán az egyik odajött hozzánk, hogy jól vagyunk-e. Amúgy jól voltunk, csak nagyon megijedtünk, és hálásak vagyunk, hogy megúsztuk csak szenteltvízzel, akarom mondani kókuszvízzel!
Vélemény, hozzászólás?