A hely, ahol most lakom egyébként elég jó! Denpasar szélén van, Seminyakhoz közel. Ha valaki turistáskodni jön Balira, mondjuk nem ezt ajánlanám, mert sokkal szebbek is vannak, szebb helyen! De ha valaki pár hónapra jön, és nem akar szállásra túl sokat költeni, meg ezen a környéken szeretne lakni, és azért igényesebb helyet keres, annak simán! Ja meg még hozzátenném, mert ez fontos: …ha nem fél a kutyáktól, vagy furcsa perverziója van és szeret félni a kutyáktól… Szereti azt az adrenalin fröccsöt, mikor ugatva, hörögve kergetik!
A hely egy újonnan épült 20 szobás ház, középen medencével. Egy utca végén van, tehát zsákutca… hazafele nincs hova menekülni az utca kutyái elôl, akik gyakran megkergetnek a robogómon ülve is. Olyankor húzom a gázt és közben dudálok, mint valami ôrült, aki elvesztette uralmát a kormány felett. De nem ez a legrosszabb!
Most biztos nem tudjátok elképzelni mi lehet még ennél is rosszabb!
A tulaj 2 neveletlen idióta kutyája! Ôk is ott laknak, az egyik szobában. A nô, a bazi nagy mafla kutyája, meg az apró, de kövér megvadult tacskója. Mint az ilyen párosoknál lenni szokott, a kicsi méregzsák a felbujtó, a nagy ostoba meg csak követi. Nade ez epp eleg!
Mint mondtam, az indonézek nyugodt népség, így a gazdájuk (a fô idióta) nyugodtan végig nézi, ahogy mindenkit megtámad ez a 2 hülye! Persze rájuk szól… messzirol… de közben igazából nekem kell megmentenem magam. Na mindegy… Tényleg nem könnyû hosszútávra jó áron, igényes szállást kifogni itt, úgyhogy próbálok erôs és bátor maradni!
Ha beérek a melóba, akkor ez a cukiság mindíg visszaadja a kutyákba vetett hitemet! Ô Oreo, a munkahelyem ôrkutyája és nagyon jóban vagyunk! Általában hetekbe telik, mire elfogad egy új dolgozót, de engem elsô naptól kedvelt, mindenki a csodánkra járt. Azt hiszem erre mondják, hogy: „This is the beggining of a beautiful friendship!”
Vélemény, hozzászólás?