Aki Balin szeretne tölteni 60 napnál több idôt és nincs semmi komolyabb vízuma, az általaban úgy oldja meg, hogy átruccan pár napra Szingapúrba, kicsit túristáskodik és jön is vissza további 60 napra! Azért Szingapúr, mert kb ez a legközelebbi ország Balihoz. Olcsónak mondjuk nem olcsó, dehát valamit valamiért!
Szingapúr sosem volt a bakancslistámon, de most már gondoltam én is megnézem magamnak, plusz van ott egy Universal Studios „Vidámpark”, amire már nagyon vágyott a szervezetem. Ahogy Hajós András mondta anno a Heti Hetesben: „Vidámparkba azért mennek az emberek, hogy ott majd vidám dolgok fognak történni velük.” Ezzel én teljesen tudok azonosulni. Nekem semmi nem ad akkora adrenalin löketet, mint „biztonságos keretek között” valahonnan lezuhanni, fejjel lefelé lezuhanni, sötétben lezuhanni, sötétben fejjel lefelé lezuhanni, stb… Imádom ahogy liftezik a gyomrom! Egyszerûen imádom! Ha valaki szintén így érez, bár otthon nincs Vidámpark, nem kell feltétlenül elhagyni az orszaghatárt egy kis „rosszullétért”… 20-as busz, Vágány utca, hátsó sor! Ha esetleg sikerül egy régi Ikarust kifogni, az mégjobb! Azon a sz*r úton úgy rallizik minden buszsofôr, hogy csoda, hogy egyben maradnak a buszok! Végigmenekülik azt a részt, mintha kergetnék ôket, vagy nem tudom, a busz hátulja meg alig éri a földet! De nekem olyankor mindíg fülig ér a szám!
Szingapúrban a Universal Studioson kívül, részt vettünk egy szervezett városnéző bicikli túrán, ami életem egyik legjobb programja volt! Olyan elégedett voltam vele, hogy az elegedettségtôl majd kipukkadtam! A vezetőnk egy szuper kedves, vicces és informatív helyi csávó volt, akitől nem lehetett olyat kérdezni, amire ne tudta volna a választ, és csupa érdekes infót osztott meg velünk az országról. Pörgött a túra, egy perc unatkozás sem volt, viszont finom falatok, italok és poénok azok igen! Ez a srác olyan szeretettel beszélt a hazájáról, hogy öröm volt hallgatni! Az ô szemén keresztül szerencsére úgy ismertem meg Szingapúrt, hogy egy szuper hely! Szívesen visszamennék még oda, ha arrol lenne szó!
Sôt, van is róla szó! Vissza is kell mennem, mert a szûkös idô miatt nem sikerült megkóstolnom a Singapore Sling nevû híres koktélt a Raffles Hotel bárjában, ahol 1915 körül egy ott dolgozó bartender készítette el elôször. Akkoriban nekünk nôknek nem volt illô alkoholizálnunk (valahol még most sem illô), de szerencsére ott volt kedves Ngiam Tong Boon (A Bartender) és megalkotta = összemixelte ezt a szuper rózsaszínes, csinos koktélt, ami tele van alkohollal, de úgy néz ki mint egy gyümölcslé, hogy mi csajok is becsiccsenthessünk egy kicsit. Ezúton is köszönjük neked, Ngiam! Valamikor visszatérek és rád fogom emelni a poharam!
Vélemény, hozzászólás?