„Hazatértünk” a vándorlásunkból. A haza az most Új-Zéland déli szigetének a legnagyobb városa, Christchurch. Itt él Jani barátja, akit meglátogattunk. Mikor 2 hete felvett minket a reptéren, másnap kaptunk tőle egy autót, sátrat, kemping cuccokat, és egy listát, hogy szerinte miket érdemes megnézni és melyik kempingekben szálljunk meg.
Őszintén szólva olyan felkészületlenül jöttünk Új-Zélandra, mint az én barátaim és rokonaim, mikor Balira jönnek hozzám, mert addigra én mindent előkészítek nekik, megmondom, hogy melyik nap hova menjenek, mit nézzenek meg, és kb még azt is, hogy mit egyenek és hol. Szóval most ez az akasztják a hóhért szitu volt.
Új-Zéland déli szigete a természet kedvelők, kirándulók, és kempingezők/lakóautózók fellegvára. Másképp ide nem is érdemes… Márcsak azért sem, mert egy sátorhely (áram nélkül) 2-3x annyiba kerül, mint Balin egy jó szállás (reggelivel az árban). Szóval képzelhetitek a rendes szállások árait!
Nem terveztünk előre, azt se, hogy 2 hétre megyünk, csak éltünk a mának, és így jött ki… Próbáltunk annyi mindent belesűríteni, amennyit csak lehetett, természetesen úgy, hogy ne rohanás legyen az egész, hanem éljük is meg az élményeket és a különleges pillanatokat. Több mint 2000km-t vezettünk, kb 7 különböző kempingben aludtunk + az „elhagyatott” motelben, és gyönyörű dolgokat láttunk. Már magában az autókázás is egy élmény volt, hiszen a sziget méretéhez képest alig laknak itt, városok is alig vannak, ha igen, akkor a legtöbb ilyen 5-10 épületből álló „szellemváros”. Végeláthatatlan, kellemesen zöldellő, tágas legelők amerre csak a szem ellát, telis-tele boldog tehenekkel és bárányokkal. Elvétve rénszarvas legelők is akadnak. Kaja beszerzésre és tankolásra nagyon oda kell figyelni, mert tényleg szinte nincsenek települések, így benzinkutak és boltok sem, ha vannak, akkor azok is korán bezárnak. Az utakon is alig találkoztunk más autókkal, ha igen, azok lakóautók voltak és ugyanúgy kalandoztak, mint mi.
Ahhoz képest, hogy a sziget mennyire lakatlan, gyönyörűen karba van tartva, minden ki van táblázva, az út mentén gyakran vannak piknikezős pihenők, nyilvános wc-kkel. Nem találkoztam olyan nyílvános wc-vel, ahol ne lett volna wc papír, és kéz mosási vagy kéz fertőtlenítési lehetőség. Viszont szemetes az sehol. Arra ösztönzik az embereket, hogy vigyék magukkal a hulladékaikat, és meglepő módon ez működik! Sehol nem botlottunk bele otthagyott szemétbe, használt papírzsebkendőbe. Itt még az almacsutkát sem illik eldobni az erdőben kirándulás közben. Ráadásul a legelvetemültebb túrázók kaki-pisi vödörrel túráznak, hogy tényleg semmit se hagyjanak maguk után. Durva, mi?
Azon kívül, hogy hihetetlen szép tájakon jártunk, kirándultunk, hajókáztunk a híres Milford Sound fjordnál, megnéztünk 2 ősi gleccsert (Franz Joseph és Fox), és számtalan hihetetlenül türkízkék folyót/tavat, nekem a legnagyobb élményeim:
– Mostunk aranyat egy régi aranybányánál/lelőhelynél (állítólag valós eséllyel, hogy találunk is aranyat… nem találtunk).
– Mikor olyan kempingben aludtunk, ahol nem volt zuhanyzó, egy jég hideg gleccserpatakban voltunk kénytelenek fürdeni az erdőben tisztálkodás gyanánt (ez nekem csak 2 doboz bátorító sör után ment… utálom a hideg vizet!)
– Simogattam két napja született apró bárányokat, awww!
– És láttam 2 Boarder Collie-t, vagy 100 tehenet terelni a mezőről!! Élőben!!! Fantasztikus volt!!
– Egy madár evett a kezemből, miközben reggeliztünk az egyik kempingben, és egy őz szinte odajött hozzánk az erdőben. Nem akarok menőzni, de gyakorlatilag eggyé váltam a természettel!
Most itt pihenünk Jani barátjának a házában, és készülünk a holnapi bálna lesre! Kívánjatok szerencsét!
Vélemény, hozzászólás?