Hazatértünk Lombokról – Második rész
A 3. és 4. napunkra egy ottalvós, kempingezős túra volt betervezve. Ez itt Balin és Lombokon is népszerű. Felkirándulsz egy hegyre/vulkánra, ott alszol, sátrazol, másnap pedig lekirándulsz, vagy ha többnapos dologról van szó, akkor tovább kirándulsz… Ezek szervezett túrák, máshogy itt nem is lehet. A helyieknek ez egy jó bevételi forrás. Végigkalauzolnak az expedíció alatt, főznek rád, és még cipekednek is helyetted! Igazából win-win szituáció az egész, mert fejenként 30-35.000 Ft-ból neked csak menned kell és a saját személyes dolgaidat vinned, a többi meg eléd van rakva. Persze-persze a sátorállítás és a cipekedés is hozzátartozik az élményhez, de szerintem senki nem hal bele, ha egyszer nem neki kell… Szóval mire mi felértünk a hegyre, a sherpa (itt porternek hívják) már felállította a sátrakat, WC sátorral együtt! Hozott forrás vizet a patakból, és elkezdte főzni a vacsoránkat! De nem csak megmelegített valami konzervet, vagy kicsomagolt 1-1 szendvicset, nem! Hozott külön zöldségeket, amiket meghámozott, felszeletelt, hozott nyers csirkét, amit befűszerezett és megsütött, így vacsorára isteni zöldséglevest, rizst, és sültcsirkét ettünk!
Az éjszaka kemény volt, szó szerint… én ráadásul majdnem halálra is fagytam, de ezen biztos senki nem lepődik meg, hiszen lement vagy 20 fok alá a hőmérséklet…
Másnap reggelire banános palacsintát és lekváros sült kenyeret kaptunk a helyi „doppingos” müzlivel, Energennel! És végre kisütött a nap is, így meg tudtuk szárítani a tegnap szarrá ázott összes cuccunkat, mert a felfelé túrázásunk alatt kb. végig szakadt az eső! Gyönyörű volt tiszta időben fentről a kilátás! Látnivalóink az óceán, és a híres Rinjani vulkán, amit majd legközelebb, ha több időnk lesz megmászunk!
Az ebéd menü sült tészta volt, zöldségekkel, tükörtojással, sült csirkével, és sült tempével. Ezeket csak azért mondom el most ilyen részletesen, mert 3 sátrat + 1 WC sátrat + 5 személyre hálózsákot, polifoamot, és több fogásos rendes főzős ételeket, étkészletet, főző készletet, mindent!!! 1 porter hozott fel nekünk, majd vitt le, a vállára helyezett speciális fonott kosárban, és mindezt tangapapucsban!!!! A hatalmas esőzések miatt életveszélyesen csúszós, meredek hegyoldalon mindenki esett-kelt, az emberünk meg 1 szál gumipapucsban felrohant meg lerohant az összes cuccal egy fonott. kosárban.! Ha nem a saját szememmel láttam volna, nem hiszem el!
Az 5. nap reggelén hazatértünk Balira, ahol folytatódnak a szürke hétköznapok, amik szerencsére nem szürkék, mert mégiscsak Balin vagyunk!
Nem tudom hogy fogunk visszaszokni az átlagemberek rutinjához a hírnév és a sztárság után, de úgy érzem az is menni fog! 🙂
Rengeteg élménnyel gazdagodtunk és biztos, hogy sokáig fogjuk még emlegetni ezt az utat!
Vélemény, hozzászólás?