Mikor több mint tíz évvel ezelőtt először jártam Balin, pont Nyepi után érkeztem. Akkor ezt nem tudtam… nekem csak egy sima dátum volt. Láttam sok Ogoh Ogoh-t az utcán kiállítva, de ezek sem mondtak akkor még semmit.
Azóta nemcsak a szívem csücske lett a sziget, és szomjazok minden apró információra az egyedülálló kultúrájáról, és a balinéz hindu emberek életéről, de pl február-márciusban mindig izgatottan nézem a balinéz hindu barátaim posztjait social medián a készülő szörnyetegekről. Bár ezek a szobrok irtó rondák, némelyik egyenesen gusztustalan… mint művészet, úgy lenyűgöz. És főleg az, hogy nem művészek építik őket, senkinek nem az a munkája, hogy ilyeneket alkosson, hanem hétköznapi emberek csinálják ezeket, a szabadidejükben.
Az Ogoh-Ogoh-k készítése néhány héttől akár több hónapig is eltarthat. Attól függ, hogy milyen részletesek és nagyok a tervezett szobrok. A helyi közösségek (banjarok) közösen dolgoznak rajtuk. A folyamat magában foglalja a tervezést, a vázlatok készítését, az anyagok beszerzését, majd a szörnyek építését, festését és díszítését. Ez a tevékenység is, mint Balin kb minden, a tradíció fenntartásáról és a közösségépítésről szól (természetesen csak a vallás után).
Ez az ami engem első pillanattól fogva lenyűgözött Balin: a kultúra, a szokások, az emberek. Ez a fajta összetartás, hagyományőrzés, elhivatottság. Nekem ez nagyon hiányzik itthonról. Nem tudtam, de mindig is hiányzott. Biztosan emiatt is éreztem miután először betettem a lábam Balira, hogy hazataláltam.
Idén március 29-én lesz Nyepi, szóval 28-án este Ogoh Ogoh parádé. Tavaly a munkahelyem elől néztem a felvonulást Seminyakon. Ha kint lesztek abban az időben Balin, akkor nyugi ez mindenhol van, a legnagyobb felvonulások nyilván ott vannak, ahol több ember lakik, tehát több a banjar, több Ogoh Ogoh készül. De kérdezzétek meg a helyieket, hogy mit javasolnak, honnan nézzétek a felvonulást, és akkor majd ők megmondják, hogy hova menjetek. Nekem is a volt kollégáim mondták tavaly, hogy a Petitenget és a Kerobokan sarkára kell állnunk, mert ott nagy hepaj lesz.
És nagy is volt! Még késő este sem tudtam hazamenni, mert a felvonulás miatt össze-vissza le voltak zárva az utak. Ezt a képet a motoromon ülve készítettem, mikor már fél órája álltam egy kereszteződésben és vártam a többi több-száz motorossal, hogy mehessünk. Aztán valaki megindult… ismert valami szuper titkos kerülőutat. Csomóan követtük. Zegzugos sikátorokon át vezetett minket, voltak akadályok, kispatak, vérszomjas kutyák, szerintem valakinek az udvarán is átmentünk, de végül a lezárást kikerülve kilyukadtam az otthonom közelében, ahonnan már sima út vezetett hazáig.
Ahh, hiányzik Bali és a motorozás!
Vélemény, hozzászólás?