Kedves Naplóm!
Ezt a bejegyzést tegnap, március 11-én este írtam:
Boldog Nyepit mindenkinek, aki ma ünnepli!
Nyepi a hindu új év a Saka naptár alapján, amit itt Balin még mindig használnak kulturális, vallási és társadalmi eseményekre, valamint annak meghatározására, hogy mikor kell megtartani bizonyos szertartásokat, például hamvasztásokat vagy esküvőket.
Itt nem ám úgy van, hogy akkor tartod az esküvődet, vagy akkor kezded el építeni a házadat, amikor szeretnéd, hanem majd egy pap megmondja, hogy mikor lehet! Melyik dátum a megfelelő! Erre (is) van a Saka naptár!
Nyepi márciusra vagy áprilisra szokott esni, “a csillagok állásától függ”! Hiába töltöttem már Balin rengeteg időt, még sose fogtam ki ezt az ünnepet. A csend napját. Ilyenkor itt megáll az élet egy egész napra. Ma reggel 6-tól holnap reggel 6-ig minden zárva van, senki nem mehet ki az utcára, tilos mindenféle hangoskodás, tűzgyújtás és világítás. A helyiek ilyenkor közelebb kerülnek az isteneikhez, meditálnak, imádkoznak, valaki böjtöl, közelebb kerülnek saját magukhoz is, átgondolják az értékrendjüket.
Én ma jógáztam, csendben tornáztam, banánturmixot készítettem bezárkózva a fürdőszobába, hogy ne csapjak zajt, olvastam a Miért meditáljunk? című könyvemből (micsoda véletlen egybeesés!). Amíg még megyegetett a wifi, addig beszélgettem a szeretteimmel telefonon, ahogy Szilveszterkor/Új évkor otthon is szoktuk, de már nem megy a wifi, mobilnet meg eddig sem volt, mert mára azt is minden szolgáltató lekapcsolta, és már sötétedik és mindjárt magamra maradok világítás és technika nélkül és majd folytathatom a könyvemet a takaró alatt zseblámpával, titokban, mint Harry Potter.
Tegnap, Nyepi előestéjén volt a híres Ogoh Ogoh fesztivál, ez egy nagyon izgi és látványos parádé, mondhatni utcabál, ahol az egyes körzetek (banjar-ok) a saját készítésű Ogoh Ogoh-ikat vonultatják fel hangszeres tradicionális zene kísérettel. Az Ogoh Ogoh-k hatalmas papírmasé szobrok, amik csúnya, félelmetes démonokat ábrázolnak, és a gonosz szellemeket szimbolizálják, ezért a parádé végén ezeket el is égetik a tengerpartokon vagy hamvasztó területeken.
Olyan sztorit is hallottam, hogy ezen a parádén azért játszanak a zenekarok minél hangosabban, hogy idecsalogassák a gonosz szellemeket, de mire azok ideérnek, addigra már Nyepi van, mikor ugye mindenki csendben a saját otthonában van bezárkózva, így egy élő lelket sem találnak az egész szigeten, és azt hiszik, hogy Bali egy lakatlan sziget, ezért megint egy évig nem fogják háborgatni. Tök logikus, nem? Imádom Balit!
Egy másik sztorit az egyik kolléganőm mesélt, aki sokat szokott fotózni, videókat készíteni….
De várjatok, ehhez a sztorihoz megfelelő hangulat kell! Szóval képzeljétek el, hogy sötét éjszaka van, telihold, az éjszaka csendjét csak egy rekedt bagoly huhogása töri meg… esetleg egy farkas vonyítása a távolban… természetesen vérfarkasé… és akkor Yeny (a kolléganőm) azt mondja halk, sejtelmes hangon, hogy az Ogoh Ogoh parádén misztikus dolgok is történnek. A szeme összeszűkül és körbenéz, hogy hall e minket valaki. Én remegő hangon elsápadva kérdezem, hogy miféle misztikus dolgok? Ő nyel egy nagyot és azt válaszolja, hogy a tavalyi parádés videóit visszanézve olyan dolgokat látott a felvételeken… kis szünetet tart, majd elcsukló hangon fejezi be a mondatot… amik eredetileg nem voltak ott.
És most jó éjszakát mindenkinek, főleg nekem, aki egyedül fog aludni a síri csöndben, korom sötétben ilyen misztikus események/történetek után.
Vélemény, hozzászólás?