A konditerembôl hazafele jövet én ittam egy banán turmixot (15.000 IDR = 320 Ft. Azért volt ilyen drága, mert a konditerem mellett vettem, és sok turista jár oda. Minnél eldugottabb, turisták által nem látogatott helyen veszel valamit, annál olcsóbb.)
Agus pedig távolabb, a szállásunkhoz közel vett magának elvitelre egy adag Nasi Kuningot. Balin borzasztóan egyszerű inycsiklandozó, házi kosztot találni helyben fogyasztásra vagy elvitelre. Mégpedig azért, mert itt nem kellenek engedélyek ahoz, hogy eladd, amit fôztél, sôt ahoz sem, hogy nyiss egy pici éttermet (warung), vagy megállj az út szélén egy kis gurulós vitrines kocsival, vagy egy asztallal, kipakold a kész ételedet és eladd. Ha akarnám, fôznék egy kondér gulyáslevest, kiállnék a szállásunk elé és eladnám az arra járóknak… de nem hiszem, hogy nagy sikerem lenne, hiszen a balinézek imádják a saját ételeiket és ízeiket! Nem vágynak másra! (Nameg rám valószínüleg más szabályok vonatkoznak, mint a helyiekre.)
Szóval itt úton útfélen warungok sorakoznak sorjában. De nem viccelek! Általában 1 warung 1 féle ételt árul (és mondjuk annak több féle változatát), pl. Suckling Pig. Odamész, mondod hogy 1-et kérsz, már kapod is, és kész! Ilyen egyszerû! Nem érhet semmi féle meglepetés!
Tehát ez a hely, ahol Agusnak vettük a Nasi Kuningot, egy leállított gurulós vitrines kocsiról jött. Csak elvitelre lehetett venni. A néni fogott egy papírt, tölcsért formázott belôle, rakott bele egy nagy kanál rizst, mind a 8 összetevôbôl, amit láttok a fényképen, rakorr rá 1-1 evôkanálnyit és a végén megszórta pirított kókuszreszelékkel. Nyami! Ügyesen behajtogatta a tölcsér száját és kész is voltunk. Mehettünk az utunkra!
A néni valószínüleg minden reggel, korán elkészíti ugyanezt a fogást (akkora mennyiséget, amekkoráról tudja, hogy el fogja adni aznap), kitolja ide a kocsiját, kipakol és addig van itt amíg el nem ad mindent. És ezzel meg is van a napi betevôje! Ilyen egyszerûen mennek itt ezek a dolgok.
Ár: 5.000 IDR = 100 Ft
Vélemény, hozzászólás?