Kb. 3 hónapja, mikor Seminyakról fellátogattunk Lovinába (az út 90 km, 2,5 óra), keresztül kellett mennünk Észak-Bali magaslatain.
Bedugul környéke: Ez (is) egy gyönyörű vidék. Mindig hűvös van, általában esik az eső… esős évszakban ömlik. A hangulat hegyvidéki és autentikus. Van itt 3 krátertó, az egyik a híres Bratan-tó, amiben Bali egyik legikonikusabb látványossága, az Ulun Danu Beratan Templom „úszik”. (Ezért hívják úszó templomnak.)
Szóval miközben felfelé robogtunk a kis Scoopynkkal megfagytunk, eláztunk, majd megszáradtunk több ízben (ugye esős évszak). De nem is ez volt a probléma, hanem a lefelé menet. Ekkor már nem esett. Sőt! Újra kellemes meleg trópusi volt az idő, forró az aszfalt. Az út pedig meredek és kanyargós. Én vezettem már egy ideje. Hosszú utakon óránként cserélünk, felváltva vezetünk, mert elöl ülni kényelmesebb, mint hátul (szerintünk), meg mindketten szeretünk vezetni.
Szóval én voltam a sofőr, már vagy fél órája mentünk lefelé, mikor Jani megkérdezte, hogy én ilyenkor folyamatosan húzom a fékeket? Mondom: igen.
És akkor jött a motoros lecke sokadik fejezete! Mert Janinak amúgy otthon is van mocija, így speckó jogsija, és tudása is. Nem Bali utcáin nevelkedett, ahogy én.
Szóval mondta, hogy ne húzzam folyamatosan a fékeket, mert túlmelegedhetnek, és abból aztán baj lehet! Két perc se telt el, és hopp, elszállt az első fékünk!
Lehúzódtunk az útról és felmértük a kárt. Jani, mint valami autószerelő-szakember-tudós-zseni, elővette a baseballsapkáját, és elkezdte vele legyezni a kereket, ami pár perc alatt megoldotta a problémát, és folytathattuk is az utunkat!
(Micsoda férfi!)
De akkor továbbítom a motoros leckét, ha esetleg mondok ezzel valakinek valami újat: Ha hosszan mentek lefelé motorral, ne folyamatosan húzzátok a féket/fékeket, hanem szakaszosan. Nagy fék, aztán hagyni gurulni, majd újra nagy fék, és így tovább!
Szívesen!
Vélemény, hozzászólás?