Hogy csak egy pár szívmelengető dolgot említsek:
- A kultúrát. A napi áldozatokat, a szertartásokat, azt, hogy a Balinézek tisztelik a vallásukat és a hagyományaikat, hordják a tradicionális ruháikat, táncolják a tradicionális táncaikat. Büszkék.
- Amikor a piros lámpánál állok, a mellettem lévő robogóssal vagy autóssal biccentéssel üdvözöljük egymást és mosolygunk. Többször volt példa arra, hogy így a pirosnál állva rövid beszélgetést folytattam a mellettem várakozóval.
- Ha egy warungban nem tudnak visszaadni 1-2000 Rupiát (25-50 Ft-ot), akkor adnak helyette azzal egyenértékű krupukot (a helyi ropogtatnivalót).
- Hogy amikor durván leeresztett hátsó kerékkel indultunk el, mert nem vettük észre, 100 métert sem tettünk meg, de már tízen szóltak, jelezték, megállítottak minket, hogy baj van a kerekünkkel.
- Hogy itt nem kell jómódúnak lenned ahhoz, hogy minden nap beülj valahova kajálni, vagy inni egy üdítőt. A helyiek is legtöbbször warungokban esznek, „utcáról” veszik a készételt.
- És hogy itt senki nem köt bele senkibe, nem csúfol senkit, nem nézi le a másikat. Nyilván nem ismerem a sziget összes lakóját, de még nem találkoztam helyivel, aki rosszindulatú vagy negatív lett volna.
Ja, és nemrég tudtam meg, hogy a csúfolódást annyira komolyan veszik az iskolákban, hogy első alkalommal figyelmeztetik a gyereket, beszélnek a szüleivel, második alkalommal pedig kicsapják. Szerintem példás!
Vélemény, hozzászólás?