“A Balin tett látogatásom után, rájöttem, hogy nekem ez kell. Hogy hiába utaztam már ezelőtt is ide-oda-amoda Európában, meg az Egyesült Államokban, hiába imádtam az időt, amit egy-egy idegen városban töltöttem, hiába tértem haza ezernyi emlékkel, valami mindig hiányzott az élményből.
Hát ez: valami olyat látni, amit nemhogy még azelőtt nem láttam, de nem is számítottam rá, hogy van! Egyszerűen bele sem gondoltam, hogy létezik. Nem csak megnézni egy világhíres nevezetességet New Yorkban, amit igazából ezerszer láttam már filmekben, vagy képeken (tehát tudtam, hogy ott van), hanem pl. rácsodálkozni egy kis bódéra Balin, ahol a néni elvitelre árul forró levest, amit valamilyen elviteles doboz helyett pici zacskóba önt bele, és csomót köt a zacskó tetejére, aztán viheted is… ami ott tök természetes, én meg vagy 5 percig csak azon kattogok, hogy: „de zacskóba?”
És félreértés ne essék, én imádom New Yorkot. Az életem is leélném ott. Az összes filmet, ami New York-ban játszódik imádom! Csak arról van szó, hogy soha semmi nem volt még rám ilyen inspiráló, vérpezsdítő hatással, mint most, mikor egy teljesen más világ mindennapjaival, kultúrájával, szépségeivel, és életével találkoztam. És ahol nem csak nekem voltak újak az ott látott dolgok, de én is új voltam az ottaniaknak. Rám csodálkoztak, integettek nekem, meg közös fényképeket akartak készíteni velem. Hát ez mennyire jó érzés már?? Ettől megvilágosodtam! Minden értelmet nyert! Megtaláltam a hiányzó darabot a gépezetből! Igen, szép és jó elutazgatni mindenfelé… a környező országokba, meg hasonló életvitelű országokba… Jó kikapcsolódás, pihentető, és feltölti a lelket energiával. Imádom. De én már nem érem be ennyivel!!! Úgy érzem, hogy távolabbra kell mennem, bele az ismeretlenbe, ki kell mozdulnom a „komfort zónámból”, hogy mindenféle új inger érjen, hogy ellepje az adrenalin az elmém, és érezzem, hogy élek.” – részlet a naplómból, amit azután írtam, hogy először látogattam Balira (és Ázsiába) 2013-ban.
Azóta ez a 10. alkalom, hogy itt vagyok, és Bali rengeteget változott az elmúlt 6,5 évben.
A reptér óriási és modern lett, nem kell már fizetni érkezéskor vízumdíjat. Már nem csak autós taxi létezik, hanem motoros is. Az újabbnál újabb éttermek, kávézók, hotelek és vendégházak egymás hegyén hátán. (Szinte hihetetlen, hogy mennyi minden fér el egy kis szigeten.) De ha nem szeretnél kimozdulni, akkor telefonos applikációval házhoz rendelheted az ételedet, italodat, vagy akár egy kókuszdiót is! Mindenhol fotózkodási lehetőség, hinta az óceánban, óriás madárfészek a rizsföldek felett, színes babzsákfotelek tömkelege a partokon, mind csak arra vár, hogy kényelmesen belesüppedve nézd a naplementét egy üveg Bintang-gal (a helyi sör) a kezedben…
Bali ma már nem csak a szörfösök és a hátizsákos felfedezők fellegvára. Már sokkal több annál! Mindenféle igényt, érdeklődési kört kielégít. Ha luxusra vágysz, Nusa Duán vannak a “nagy nevű” hotelek, ha hatalmasat akarsz bulizni, ott van Kuta, ha pihenni, relaxálni, jógázni szeretnél, ott van Ubud, ha a divatos kávézók és designer boltok szerelmese vagy, akkor irány Canggu és Seminyak!
Az indonéz és baliénz gasztronómiáról pedig ódákat tudnék zenggeni. Egyszerűen pazar! Csodálatos! Páratlan! Ezt az ízvilágot és kreativitást semmihez sem tudom hasonlítani! Baliról hazatérve Magyarországra mindíg az ételek hiányoznak a legjobban. És Magyarországról Balira érkezve az első utam a reptérről mindíg egy helyi kis étterembe (warungba) vezet, hogy egyek a kedvenc ételemből, a balinézek nemzeti ételéből, a Babi Gulingból.
És az árak? Éppen most ebédeltem meg egy közép kategóriás warungban. És hazafele ittam egy kávét. Mindezt 600 Ft-ért.
Ez mind csodálatosan hangzik, ugye?
De vajon ettől lett Bali ennyire felkapott? Ezért imádják annyira, hogy az ide látogató turisták nagyrésze visszatér újra és újra? Szerintem nem! Ez a hely attól varázslatos, hogy a turizmus rohamos növekedése mellett és a modernizáció következtében Bali igazi arca és a balinéz emberek viszont nem sokat változtak. Annak ellenére, hogy nagyon sokan ezekben az ultra modern, gyönyörű luxus hotelekben, éttermekben, spa-kban dolgoznak, munka után hazamennek és ugyanazok a hagyományörző, szerény, egyszerű emberek maradnak (jó értelemben), akik voltak.
Ugyanúgy tartják a mindennapos szokásaikat, vallásos ünnepségeiket, szertartásaikat. Igen, a balinézek egy nagyon vallásos nép. A hindu vallás egy különleges kis változata az övék (Agama Hindu Dharma). Rengeteg ünnepük és szertartásuk van, sőt még saját naptáruk is (ez eltér a rendes naptártól), ami nagyon fontos, mert e szerint a naptár szerint élik az istenhívő mindennapjaikat.
Ugyanolyan tradícionális házakban laknak, ugyanolyan egyszerű berendezéssel, mint azelőtt. Nagyon sok balinéz otthonban jártam már, de egyikben sem láttam több bútort, dekorációs elemet, vagy elektronikai, konyhai eszközt, mint amennyire feltétlenül szükségük lett volna.
Mosógépük nincsen, legtöbbször otthon kézzel mosnak, vagy a nagyobb darabokat helyi mosodákba viszik, amiből rengeteg van mindenhol a szigeten. Odaviszik a szennyesüket, darabra vagy kilóra kifizetik, és 1-2 nap múlva visszamennek a tiszta, vasalt, szabályosan összehajtogatott és bezacskózott ruháikért.
Angol wc-jük nincsen, megszokták és szeretik a guggolós módszert. A helyi bevásárló központokban és éttermekben sincs angol wc. A “túristáknak szóló” bevásárlóközpontokban, és éttermekben már más a helyzet, néhol csillagos ötös a kiszolgálás a mosdókban. Azért mondom, hogy kiszolgálás, mert konkrétan van bent személyzet, akinek az a dolga, hogy minden mindíg tiszta legyen és fel legyen töltve.
Zuhanyzójuk, kádjuk, vagy vízmelegítőjük a fürdéshez szintén nincsen. Még mindíg szoktam látni balinézeket folyókban és patakokban fürdeni rendesen szappannal, de azért ez már annyira nem jellemző, mint régen, mikor a csoportos fürdőzés egy külön programnak számított. A balinéz fürdőszobában van egy nagy köedény vagy műanyag hordó/lavor/vödör, amibe vizet engednek a csapból (csak hideg víz van), kb úgy, hogy mindíg tele legyen. Ezt a vizet egy nagyobb merőkanállal merik ki, és használják tisztálkodásra, mosásra és a wc leöntésére. Ha esetleg valaki nem szeretne hideg vízzel zuhanyozni, akkor konyhai fazékban megmelegíti a vizet és azt önti bele a kőedénybe/hordóba/lavorba/vödörbe.
Továbbá ugyanúgy hordják a tradícionális balinéz ruháikat, eszik és isszák a tradícionális ételeiket és italaikat. Otthon Magyarországon, ha nyílik egy új nemzetközi étterem, máris ellepik a helyi lakosok, hogy kipróbálják (legalábbis én és a barátaim). Itt viszont nem nagyon fogsz balinéz embereket látni Indiai, Mexikói, stb. éttermekben. Ők, ha nem otthon, akkoris helyi ételekt esznek, helyi kis warungokban.
Nem csak a más népek ételei iránt nem érdeklődnek, de az utazás, városnézés sem vonzza őket igazán. A kultúrájukból, neveltetésükből adódóan a vallás, a hagyományok őrzése és a család alapítás a legfontosabb dolgok egy ember számára, ezért minden figyelmüket, pénzüket ezekre költik. És hát valjuk be, 3-4 gyereket nem olcsó mulatság felnevelni, plusz a mindennapos szertartások elemei sem ingyen vannak, úgyhogy érthető is, hogy az utazgatás jellemzően nem opció egy balinéz ember számára.
A legtöbb balinéz csak akkor jut el külföldre, ha óceánjáró hajóra megy el dolgozni, ami viszont rettentő népszerű hivatás itt. Én is így találkoztam a párommal (aki balinéz), ugyanazon az óceánjáró hajón dolgoztunk a Bahamákon.
Röviden ez a helyzet most Balin. A turizmus virágzik. Ha luxusra, paradicsomi környezetre, szuper kiszolgálásra vágysz, itt megkapod. De mellette gyönyörűen őrzik a szokásaikat és a kultúrájukat, tehát ha látsz egy kis bódét, ahol a néni elvitelre árul forró levest, akkor doboz helyett pici zacskóba fogja beleönteni, csomót fog kötni a zacskó tetejére, aztán viheted is.
Vélemény, hozzászólás?