Annyit utaztunk, költöztünk, programoztunk, kalandoztunk az elmúlt egy évben Balin kívül és belül, hogy mikor eljött az idő, hogy kitaláljuk a következő úticélunkat (Jani vízuma miatt 60 naponta kiutazunk Indonéziából), egyikünknek se nagyon volt kedve/ideje ebbe most energiát fektetni. Gondoltuk: „Ugorjunk csak át megint Malajziába, legalább ‘olcsó’ és spórolunk egy kicsit…”
Narrátor: De nem spóroltak. Sőt, a felesleges kiadásokkal együtt annyit költöttek, hogy ennyi erővel bárhova mehettek volna…
Úgy kezdődött, hogy lekéstük a gépünket… Igazából nem lekéstük, hanem azt hittük, hogy a 21:20-asra vettünk jegyet… Így amikor 17:30-kor még kimentünk a piacra vacsizni és megállapítottuk, hogy nem, nem arra vettünk jegyet, hanem arra, ami mindjárt indul, az esélytelenek nyugalmával fejeztük be a vacsoránkat, és vettünk jegyet egy következő gépre.
Így indultunk el a lejtőn!
A malajziai kiruccanásunk nem egészen úgy sikerült, ahogy akartuk. Mindent elnéztünk és félrekalkuláltunk, amit lehetett, és minden körülmény ellenünk volt, ami csak létezett. De! Nem mérgelődtünk sokáig, nem nyalogattuk a sebeinket, hanem kihoztuk a maximumot az adott helyzetből! Sőt, a végén már csak nevettünk a balszerencse sorozatunkon, és befizettünk egy „zombi apokalipszis-es” kalandparkba, hogy lehetőleg még a mentő is elvigyen egy szívrohammal minket.
Veletek is történt már olyan, hogy minden ellenetek dolgozott, és kínotokban már csak nevettetek?
Vélemény, hozzászólás?