Emlékszem, amikor elôször ittam ilyen szép nagy kókuszdióból kókuszvizet. A Bahamákon. Örültem mint majom a farkának! Azóta eltelt pár év, és sok kókuszvíz lefolyt a nyelôcsövemen.
De a lényeg, hogy a balinezek nem értik mi az a barna szôrös kókusz, amit nálunk otthon lehet kapni. Itt olyat nem lehet. Legalábbis evésre-ivásra nem. Persze kókuszreszeleket ôk is használnak (nem is keveset), és mindenféle tárgyakat is készítenek a kókuszdió barna héjjából, tehát valahol kell hogy legyen, de csak a színfalak mögött.
Amúgy a barna és a zöld kókuszdió egy és ugyanaz. A zöld a fiatal, aminek a belsejében ott van maga a barna. Ami olyankor még nem barna és kemény, csak ha hagyják megöregedni. Tehát amihez mi otthon hozzá tudunk jutni, az a megöregedett verzió.
Nade öreg kókusz nem vén kókusz! Én szeretem mindkettôt!
És ahogy ígértem… Félbetörtem eggyet, miután megittam belôle a levét… A puszta kezemmel, mint egy Shaolin kungfu mester!
Csak vicceltem… megkértem a kókuszárust, hogy vágja félbe bárddal.
Tehát így néz ki!
Lehet látni hol van a barna héj, ami itt még mindíg nem barna. Ezt a kókuszdiót fiatalon vágják le a fáról. Megáll a növésben. A kókuszdió husa ebben a stádiumban vékony, puha, nyálkás. Kanállal le lehet kaparni a dió belsô faláról és megenni.
Ha nem vágják le fiatalon a fáról, akkor tovább öregszik, az egész bebarnul, megkeményedik, majd leesik a fáról. Ilyenkor elég nehéz lehámozni a külsô kemény réteget. De ha ezzel megvagyunk, ott lapul benne a barna kókuszdió, amit mindenki ismer, ha máshonnan nem, akkor a Bounty csokipapírról. Barna szôrös külsô, vastag kemény fehér belsô (ugye ebben a stádiumban a kókuszdió husa is megvastagodott és megkeményedett).
Ha a földre leesett öreg kókuszdiót otthagyjuk a földön, új élet nô belôle. Így születnek a kókuszpálmák.
Vélemény, hozzászólás?