Ellátogattunk Vietnámba! Vízumügyben… megint eltel 60 nap! Gyorsan megy az idő!
Két egész napunk jutott Ho Chi Minh-re, de bele tudtuk zsúfolni a „kötelező látnivalókat” és a városban lófrálást is! Voltunk a Mekong deltájában felfedező körúton, megnéztük a híres Cu Chi alagút-rendszert, ettünk, ittunk, piacoztunk, vásároltunk, többször bôrig áztunk, talpat mászíroztattunk, sétáltunk, képes lapot küldtünk, koktéloztunk, és a híres tojás-kávé sem maradt el!
Ért minket mindenféle inger és benyomás, ezek közül a legérdekesebbeket fogom most “papírra vetni”:
– Vietnámban is a legtöbben motorral közlekednek, tehát láttam motorosokat bőven, de „normális” bukósisakot kb. csak kettôt! A többi csak egy ilyen bili a fejeden! Nagyon vicces, kellett egy nap, hogy hozzászokjon a szemem!
– Az esőben motorozást magasabb szintre emelték, mint az indonézek, akiknek bár van esőkabátjuk, ilyen direkt motorra tervezett esőálló lepleket Balin még nem láttam! Profi cucc! Teljes védelem az embernek és a motorjának!
– Azt hiszem az indonézek győznének a “bárhol, bármikor tudnak aludni” versenyen, viszont parkoló robogón alvást sem láttam még itt! Vietnámban ez egy létező dolog! Leparkolnak, hanyatt fekszenek az ülésen, lábat fel a kormányra, és mehet a szundi!
– A nyilvános wc-k tiszták, van bennük wc-papír és szappan! A legdurvább pedig, hogy vannak olyan nyilvános wc-k, ahol le kell venned a saját lábbelidet, felvenned a váltó papucsot, és csak abba mehetsz be!
– A pontosságuk és szervezettségük előtt le a kalappal! Egy példát mondok: Mentünk egy csoportos kirándulásra… ülünk a buszon, robogunk a Mekong felé, egyszercsak lehúzódunk az út szélére, buszajtó kinyílik, a busz ajtajába azonnal leparkol egy motoros, kiscsaj lepattan a motorról, felrohan a buszra, előveszi a bankkártya terminált, lefizetteti az egyik vendéget, lerohan a buszról, a buszunk pedig már megy is tovább! 1 perc volt az egész! Ennél már csak akkor csinálták volna profibban, ha a kiscsaj a mozgó motorról ugrik át a buszra, hogy lefizettesse a vendéget!
– Vietnámban tényleg veszélyes a közlekedés! Ugye Bali híres a kaotikus közlekedéséről, de én mindig mondom, és már írtam is róla, hogy itt az emberek figyelnek egymásra. Ha gyalogos vagy, és rálépsz az úttestre, a jármûvek lassítanak, kikerülnek, figyelnek rád. Vietnámban konkrétan olyan érzésünk volt, hogy láthatatlanok vagyunk. Úgy tudtunk csak átkelni az úttesteken (még akkor is, ha nekünk volt zöld a lámpa!), hogy cikázni meg taktikázni kellett a száguldozó járművek között, mint valami akciójelenetben, mikor lönek rád és próbálsz cikk-cakkban futni, nehogy eltaláljon egy golyó! A legkevésbé sem érdekelte a sofőröket, hogy mi átkelnénk! Itt Balin az elképesztő forgalmi dugókat videózza minden turista, Vietnámban az életük utolsó perceit, miközben átkelnek egy úttesten.
– Végezetül pedig, ha azt hitted, hogy Balin ráménosek az árusok, kéregetôk, piacosok, várj, amíg elmész Vietnámba! (És a rámenôs még egy finom szó.)
Vélemény, hozzászólás?