Egyik nap, míg Betti barátnőm itt volt valami rosszat ehettem, mert egész éjszaka csak hányni meg wc-zni járt belém a lélek. Másnap is akármit vettem magamhoz, egyből jött kifele. Szóval egy nap kihagyás után gyengén, kiszáradtan, de lelkesen folytattam tovább Bali gyönyörű látnivalóinak a megmutogatását.
Éppen Uluwatu lélegzetelállítóan csodálatos szikláin álltunk és meredtunk le a mélybe, mikor egy középkorú nő és férfi érkeztek mellénk egy kosár virágszirommal és egy virágcserépnek kinéző szintén virágokkal teli edénykével. Láttuk, hogy készülnek valamire, úgyhogy hátrébb húzódtunk, hogy megnézzük mi fog történni… A férfi teleszórta virágszirmokkal a szakadéktól elválasztó korlátot, a nő pedig felvette a virágcserepet és a mélybe dobta.
Nem hiszem, hogy helyiek voltak, és mivel ilyen balinéz rituáléról még sosem hallottam, nekem nagyon úgy tűnt, hogy egy barátjuknak/rokonuknak a hamvai lehettek a cserépben és azt dobták le a mélybe.
Mikor mondtam Bettinek, hogy szívesen megkérdezném tőlük, hogy mi volt ez az egész, de félek, hogy a választól idesírnék egy folyót, Betti csak ennyit válaszolt:
Akkor ne kérdezd meg, meg a szervezeted nem engedheti meg magának, hogy akár egy könnycseppel is több folyadékot veszítsen! 🙂
Vélemény, hozzászólás?