A legszembetűnőbb vallásos cselekedet, amit minden nap látni fogsz Balin, az a napi áldozat. Minden balinéz család minden nap áldozatot mutat be az isteneknek és a démonoknak is. Ez rengeteg áldozatot jelent, így keresned se kell, látni fogod ezeket a kis pálmalevélből készült kosárkákat megpakolva színes virágszirmokkal (Canang) mindenütt… templomokban, oltárokon, a földön, és nagyobb áldozatok részeként. Sőt látni fogod azt is, ahogy a nők (általában ez a nők feladata) szépen szertartásosan elhelyezik ezeket a kis kosárkákat és “felajánlják az isteneknek”. Pontosan meg van határozva, hogy a Canangnak hogyan kell kinéznie, mit kell tartalmaznia, hova kell őket helyezni és hány darabot. A démonok ennél kissebb és egyszerűbb áldozatot kapnak (Segehan), ami teljesen rendben van, mert ők egyáltalán nem válogatósak vagy kifinomultak.
Az istenek viszont rettentően kifinomultak! Őket le kell nyűgözni! És mivel lehet egy Istent levenni a lábáról? Hát művészettel és szép dolgokkal! Ezért a balinézek mind művészek valamilyen értelemben, mind ért valamihez… pl. általánosan jó a kézügyességük, jó a hallásuk és a ritmus érzékük. Táncolnak (tradícionális táncok – hagyomány őrzés), hangszereken játszanak (tradícionális hangszerek – szintén hagyomány őrzés), jeleskednek a fafaragásban, és ha már láttatok balinéz épületeket, templomokat, akkor tudjátok, hogy a dekorációt se aprózzák el!
Apropó dekoráció… Ugye én óceánjáró hajón dolgoztam évekig, rengeteg balinézzel együtt. És ha dekorációról volt szó, ők mindíg a toppon voltak! Nem is értettem, hogy honnan az inspiráció, az ötletek? Hogy tudnak a semmiből is valami rendkívülit csinálni?
Aztán minél többet jöttem Balira, annál jobban értelmet nyert minden!
Vélemény, hozzászólás?