Ezt a sztorit nem nagyon akartam leírni, mert elég személyes, de közben meg baromi érdekes egy kivülálló számára, úgyhogy nem tudom nem leírni (és kaptam felhatalmazást is).
Egy barátomnak (nevezzük J-nek) 4-5 évvel ezelőtt meghaltak a szülei. Nem egyszerre, de egy éven belül mindketten. Mivel váratlanul mentek el, egy csomó kérdés, ami J jövőjével kapcsolatos megválaszolatlanul, elrendezetlenül maradt. A jó hír, hogy itt erre van megoldás!
Balin vannak úgynevezett Balian-ok, akik tudnak beszélni a halottakkal. Mivel J-nek elég sok gondja volt, mióta meghaltak a szülei és a sors keserű fintora, hogy a szüleihez már nem fordulhat tanácsért, útmutatásért, ezért többen ajánlották már neki, hogy menjel el egy Balianhoz, és… figyelem, csavar következik: beszéljen a szüleivel.
Ez az esemény azután történt, hogy augusztus végén kijöttem Balira, így elkísértem J-t. Nem is tudom mire számítottam, de határozottan nem erre.
J annyira nyugodt volt, mintha csak reggelizni indulnánk. Azt hittem majd odamegyünk, és a Balian elmondja neki, hogy a szülei mit üzennek neki a túlvilágról. De nem ez történt. Még most is libabőrös leszek, ha rágondolok…
J egy régi barátjának az anyósa és apósa mindketten Balianok, és az anyósának van az a különleges képessége, hogy tud beszélni a halottakkal. Sok különböző képességű Balian (másnéven gyógyító, vagy sámán) van. A közös bennük, hogy betegségeket gyógyítanak és problémákat oldanak meg, de nem úgy ahogy egy orvos vagy egy pszichológus. És nem mindegyik tud beszélni a halottakkal.
Szóval előre meg volt beszélve, hogy melyik nap és hány órára menjünk. Odaértünk a házukhoz, bementünk, beszélgettünk az udvaron, kávéztunk, aztán az anyós elment készülődni. Megfürdött és átöltözött hagyományos balinéz ünnepi viseletbe. Még itt se sejtettem semmit, mert a balinézek gyakran hordják a tradícionális ruháikat.
Aztán átmentünk az udvar egy másik kis épületéhez, ahol az anyós azt mondta, hogy mi kint várjunk, ő bement imádkozni, kb 10 perc múlva jött ki, leült közénk a ház elé terített szőnyegre és elindította a szertartást.
Becsukta a szemét és elkezdett nagyon gyorsan, monoton de dallamos hangon mormolni, közben a kezével olyan mozdulatokat tett, mintha invitálna valakit, hogy belé szálljon. Transzba esett. A szeme szorosan csukva volt, de folyamatosan rebegett a szemhéjja. Megfogta J kezét, keservesen sírni kezdett és már nem az anyós volt az, hanem J anyukája. Vagy 10-15 percig volt közöttünk. Nagyon gyorsan és sokat beszélt. Közben J néha válaszolt neki, és kérdéseket is tett fel. De főleg anyukája beszélt. És sírt. Ami eléggé szívszaggató volt. Ezután J anyukájának a lelke távozott és az anyós meginvitálta J apukájának a lelkét. J apukája nem sírt és mélyebb, nyugottabb hangon beszélt. Ő kevesebbet volt velünk, ami érthető, mert mindíg is csendes ember volt. Miután ő is távozott az anyós testéből, a transz véget ért. Az anyós kinyitotta a szemét és kiváncsian várta, hogy J elmesélje neki mi történt. Mert hogy ő ilyenkor nem tudja, hogy mit beszéltek a lélekkel. Ő csak kölcsön adja a testét…
J választ kapott a kérdéseire és anyukája mondott neki egy-két nagyon fontos dolgot, amiket jó tudni.
Nekem nagyon megrendítő volt ez az esemény, igyekeztem, hogy ezt mások ne vegyék észre. (A napszemüveg sokat segített.) Márcsak azért se, mert nekik egyáltalán nem volt megrendítő. Nekik ez természetes. Az ő világukban teljesen természetes dolgok a szellemek, a fekete mágia, a transz, a túlvilág, stb. És én egy baromi kiváncsi és nyitott gondolkodású ember vagyok, mégsem mondtam volna ezelőtt az eset előtt, hogy én ebben hiszek. Vagy lehet, hogy mondtam volna, de biztos, hogy nem ezzel a meggyőződéssel, mint ahogy most mondom, hogy a saját két szememmel láttam, amit láttam.
Vélemény, hozzászólás?