Sziasztok kedves emberek, akiket ismerek, és akiket nem!
Mivel jóval többen vagytok, akiket nem, így jogos a kérdés, hogy ki vagyok és miért írogatok Baliról nap mint nap. Úgyhogy összeszedtem a gondolataimat ezzel kapcsolatban:
A legtöbb emberrel ellentétben, nekem Bali nem volt a bakancslistámon. „Véletlenül” keveredtem ide 2013-ban. Az akkori barátom ugyanis balinéz volt, Amerikában ismerkedtünk meg egy óceánjáró hajón, ahol éppen dolgoztunk. Én meg vakációm alkalmával eljöttem őt meglátogatni a hazájában. Ha Japán lett volna, oda megyek, ha Dél-Afrikai, akkor meg oda. Ez a látogatás akkor nem Baliról szólt… Azóta viszont minden Baliról szól!
Igazi szerelem ez az Istenek szigete és közöttem! Az volt első látásra (látogatásra). Bali akkor még nem volt ennyire felkapott. Nem volt ennyi turista, sem hatalmas forgalmi dugók, sem villák egymás hegyén-hátán… Lenyűgözött ez az idegen, egzotikus, varázslatos világ. A reptér picike volt, az „immigration” pedig egy darab ütött-kopott barna asztalka. Nem emlékszem, hogy sorba kellett volna állni, vagy bármiféle tömegre. A „kötelező látnivalóknál” kevesen voltak, sőt, a régi fényképeimet visszanézve, kis túlzással én voltam egyedül! Mivel onnantól kezdve nyolc évig nem turista voltam, hanem családtag, így kevesebb turistás programban volt részem, és több helyiben… családi programok, vallási-kulturális programok, esküvők, áldozat bemutatása az isteneknek, tisztító ceremónia, rontás levétel, halott rokonokkal beszélgetés… csak a szokásos, amiket otthon csinál az ember…
Elég hamar beilleszkedtem, mert lenyűgözött a helyi emberek élete. Kíváncsi voltam mindenre, teljes mértékben elfogadóan álltam a dolgokhoz. Néha nyeltem egy nagyot, de mindig nyitott és pozitív maradtam.
Megértem, ha valaki eljön Balira és nem merôkanállal szeretne „zuhanyozni” egy lavórból, mint a helyiek, meg azt is, hogy nem mer megállni az út menti „koszos” warungnál enni, mert azt se tudja, hogy az egy warung…
És itt jövök én a képbe! Nekem már majdnem mindenben volt részem (amiben nem, az fent van a listán), és imádok ezekről mesélni! Jóról is, rosszról is. Megmutatni Balinak az igazi arcát! Ezt már írtam korábban többször is, de kifogyhatatlan a mondanivalóm Balival kapcsolatban.
Bár nem élek itt 2013 óta, de pénzt és időt nem sajnálva tizenkétszer jöttem már rövidebb-hosszabb időkre. A rövidebbek is 1-1 hónapok voltak… míg óceánjáró hajón dolgoztam, a két hónapos vakációimból egyet mindig itt töltöttem. Egyszerűen hiányzik, ha máshol vagyok. Visszakívánkozik a testem, a lelkem, és az ízlelőbimbóim!
Most egy éve vagyok itt, de még mindíg nem költöztem ide végleg. Más terveim is vannak! Bali megmarad a második otthonomnak, a kedvenc helyemnek, a szívem csücskének.
Vélemény, hozzászólás?