Eddigi életem során 2x ért “kultúrsokk”. Egyszer a gazdag emberek fényűző élete miatt. Egyszer meg a tradicionális balinéz wc miatt.
Első kultúrsokk (inkább luxussokk):
2010. Las Vegas
Nagyon fiatal voltam, 22 éves. A világ még nem nyílt ki előttem. Akkoriban nem volt mobilnet, és az első szériás „okostelefonokat” kb csak zene hallgatásra használtuk. De nem Youtube-ról vagy Spotify-ról, hanem az otthoni számítógépről rátöltött mp3 zenékből válogattunk. Ha egy nyilvános helyen volt wifi, akkor rácsatlakoztunk, de nem emlékszem, hogy mit csináltunk a segítségével, mert a barátainkkal, családunkkal akkor még nem Messengeren beszélgettünk. Nem kellett halaszthatatlanul híreket és friss történéseket megtudnunk a világból. Nem voltak utazó bloggerek, így az utazás szeretetét, és a világ sokszínűségét még senki nem nyomta az arcunkba nap mint nap.
Ilyen időket éltem, mikor az akkori barátom – aki póker játékos volt – nyert egy beülőt a WSOP-ra, az éves Póker Világbajnokságra Las Vegasba. Mondta, hogy „Pakold a bőröndöd, mert megyünk Vegasba 3 hétre!”
Nem is volt bőröndöm!! Kölcsön kellett kérnem!
Mentünk a könyvesboltba úti könyvet venni Vegasról, hogy mit érdemes megnézni… meg legyen benne kihajtogatható térkép is!
Istenem! Remélem sikerül érzékeltetnem, hogy mennyire más idők voltak, pedig csak 15 év telt el azóta.
Lényeg a lényeg: Vegasba menet útba ejtettük New Yorkot, a nagy almát! Hiszen ki ne akarna 22 évesen New Yorkba menni, a világ egyik legfelkapottabb városába? Már ott kezdtek kavarogni bennem ezek az új, heves érzelmek. (Amerika. A lehetőségek hazája. Felhőkarcolók. Filmekből ismert ikonikus helyszínek. Szabadság szobor. Sárga taxik. Igazi sajtburger. Dr. Pepper.)
Aztán megérkeztünk Vegasba, innentől kezdve minden ajándék volt… luxus ajándék… hiszen ez egy nyeremény út volt: szóval limuzin jött értünk a reptérre (limuzin???), a limuzin sofőrje nyitogatta előttünk az ajtókat, vitte a csomagjainkat, felkísért a Wynn (akkoriban a legújabb, legmodernebb hotel a Las Vegas Strip-en) 36. emeletére, a prémium szobánkba (36. emelet???).
Az óriási, elegáns, fényűző lakosztályunkat még végig se néztem akkora volt, de mikor beléptünk az ajtón egyből elém tárult, hogy külső fal helyett végig – padlótól plafonig – csak üveg van, panorámával a medencékre és a golf pályákra. Az előszobai wc-ben van telefon (telefon a wc-ben???), és egy Picasso lóg a nappali falán (PICASSO???).
És akkor elkezdtem sírni. Nem tudom miért…. Sok volt! Sokk volt!
Második kultúrsokk:
2012. Bali
Még mindig nagyon fiatal voltam és először jártam Ázsiában. Én, mint átlag felhasználó úgy gondolom/ úgy emlékszem, hogy még mindig gyerekcipőben járt a social média, és inkább könyvekből, cikkekből, TV-ből hallottunk a különböző desztinációkról, nem Facebook csoportokból és Insta posztokból. Nem kaptunk részletes betekintést más kultúrákba. Nem ez folyt a csapból is. Nem voltak tudósítóink a színfalak mögött. (Vagy ha voltak, akkor az nem jutott el ennyi emberhez, mint ma.)
Szóval először jártam Balin… első nap… és egy helyi ismerősömék „lakása” előtt ültünk a földön és beszélgettünk. El kellett mennem mosdóba. Mondták, hogy menjek be a házba és egyből jobbra…
Én láttam már azelőtt is guggolós wc-t… nyilvános wc formájában… autópályák mellett… gyerekkoromban… Tudtam, hogy léteznek és olyanok, mint a pottyantós wc-k… amiket jobb elkerülni. De az hogy valakinek a lakásán belül egyszer egy ilyennel találkozzak (ráadásul fürdőszobával egybekötve) fel se merült bennem! Úgy meglepődtem, hogy elállt a szavam és hirtelen már el se kellett mennem wc-re.
Az első képen a legeslegszebb tradicionális balinéz wc (DK-Ázsiai) látható. Azért fotóztam le, mert ilyen szép, rendezett wc-t sose láttam még Balin. Papír és szappan is volt benne!!! Egy helyi fürdőnek a wc-je.
A másik kép nagyon régi, Én vagyok rajta egy átlag DK-Ázsiai nyilvános wc-ben. És nem is Balin készült a kép, hanem Thaiföldön, de nem gyakran készül rólam wc-s kép, úgyhogy ezt találtam. Mindenképpen szemléltetni akartam annak, aki még sose látott ilyet, hogy ne érje meglepetés, mint anno engem.
Vélemény, hozzászólás?