Helyi “furcsaságok” a közlekedésben:
– Ha rádvillant egy autó, az nem azt jelenti, hogy elenged, hanem hogy azonnal állj meg, különben keresztülhajt rajtad!
– Ha valaki vészvillogózik egy kereszteződés előtt, az azt jelenti, hogy egyenesen fog menni!
– Ha a te sávodban valaki szembe jön veled a sáv külső oldalán (tehát forgalommal szemben), az teljesen oké! Hagyd élni!
– Mindenki dudál, de ez nem mérges dudálás, csak jelzés értékű… (Egy igazi indonéz sofőrnek az egyik keze mindig a dudán van, motor esetében az egyik ujja mindig a dudán van!)
– Az úttest szélén/ közepén alvó kutyák jók ott, ahol vannak, kerüld ki őket!
– A járda is a motorosoké, itt ne akarj gyalog közlekedni!
– A motoron mindent (is) lehet szállítani, és egy 4 tagú család simán elfér rajta!
Én imádom a közlekedést Balin!
Mármint ez így nem igaz, mert nem szeretek a dugóban ülni, nem szeretek a perzselő nap alatt aszalódni, nem szeretem, hogy a kutyák az út szélén mászkálnak/játszanak, de imádom magának a közlekedésnek a logikáját. A szabályok nem bonyolultak, farkastörvények uralkodnak, bármit lehet, de ésszel! És úgy gondolom, hogy pont ezért, az emberek jobban odafigyelnek, hogy elkerüljék a fejetlenségből adódó katasztrófákat.
Amúgy nekem sokáig eszembe sem jutott, hogy vezessek Balin, jól elvoltam utasként, nézelődtem, rácsodálkoztam mindenre… (Ez a jó szokásom így tíz év után is megmaradt, még mindig rá tudok csodálkozni mindenre!)
Aztán később elkezdtem vezetgetni, és hamar kiderült, hogy az indonéz vezetési stílus a véremben van! Bár ezt már akkor sejteni lehetett, mikor 16 éves koromban vezetni tanultam otthon Magyarországon, és az oktatóm egyszer azt mondta, hogy tökéletes ez a stílus, majd ha meglesz a jogsim, de ha így vezetek a vizsgán, akkor sose fogom megkapni!
Mindenki megnyugtatására: Meglett a jogsim elsőre, úgyhogy a magyar normáknak is megfelelek! De csak itt Balin tudom kiélni a kreativitásomat, mondjuk úgy!
Vélemény, hozzászólás?