Oly rég írtam…
Korábban mindíg tele volt a fejem mindenféle gondolottal, amiket meg szerettem volna osztani azokkal, akiket érdekel, vagy csak úgy kiírni magamból. Aztán most nemrég volt egy rettenetesen rossz idôszakom (3 év) és a folyamatos stressztôl kb elsorvadt az agyam. Meg a testem. Komolyan!
De ennek már több mint fél éve és úgy érzem mostanra regeneralódott annyira az elmém, hogy visszatértek a gondolataim. Nemcsak visszatértek, de cikáznak! Túlcsordulnak a fejemben! Végre újra önmagam vagyok!
A testsúlyom is visszatért, sôt még hozott magával extra kilókat is, aminek nem örülök, de azt mondják, hogy egy nô akkor hízik, ha boldog… Érdekes, hogy ezt a megállapítást egy Balinéz srác montda nekem elôször még tizenéve. Mondhatnám, hogy ez egy Balinéz bölcsesség, de nem az!
Hol is tartottam?
Ugye a pandémia elôtt itt tengettem kis életemet Balin, tele célokkal és tervekkel. Jóhiszemûen hazamentem Magyaro.-ra látogatóba, hogy majd pár hét múlva jövök vissza, de bummmm, kitört a covid. Otthon ragadtam. A visszaútra készen álló, becsomagolt bôröndömhöz emlékszem 3 hónapig hozzá sem nyúltam, abban reménykedve, hogy majd holnap már lehet utazni, vagy jövôhéten, vagy legkésôbb utánavaló héten… De mindenki tudja, hogy ez nem így lett. Jól elhúzódott az az egész… Bali „kapui” kb 2 évig zárva voltak a nemzetközi turisták elôl.
Elôször eléggé magam alatt voltam, aztán alkalmazkodtam a helyzethez, vegül elkanyarodott más iranyba az életem, ott kezdôdtek a problémák… Az az idôszak sajnos eltartott 3 évig, de szerencsére már vége!
És most fél évvel késôbb újra itt vagyok imádott szigetemen, ahol a legfinomabbak az ételek, legkedvesebbek az emberek, es a kutyák állandóan megkergetnek, ha megpróbálok gyalog elmenni mellettük… Néha a robogómon robogva is megkergetnek, míg majd egy szép napon át nem gurulok az egyiken… csak vicceltem!
Visszaolvasgattam a régi posztjaimat és megint rájöttem, hogy szeretek írni. Nagymamám, aki a legnagyobb rajongóm is volt egyben, azóta távozott az elôk sorából, de nagyon élénken él az emlékeimben. Óriasi karakter volt! Barátaimmal, akik ismerték, gyakran emlegetjük! Utálta, hogy itt vagyok Balin, és nem otthon, Budapesten vele, de ha írtam valamit, mindíg levettem a lábáról!
Egy szó, mint száz, folytatom az írást!
Vélemény, hozzászólás?